1.évad 1.epizód - The Journey

Szörnyű, egyszerűen borzasztó érzés, amikor az ember csak magára számíthat. A közvetlen környezetében nincsen olyan ember akiben megbízhat, akinek elmondhatja a problémáit, akivel együtt elmehet moziba vagy akár bulizni. Magány. Ez a szó jellemez engem. Tömör magány. De nem is számíthatunk másra, hiszen ha egy kicsivel is kilógunk a tömegből akkor máris negatív illetőt kapunk. Az egyetlen vétkem, hogy élvezem az életet, hogy a pillanatnak élek. Meg hát, a családom kicsit sem átlagos. Rio de Janeiro -ban születtem és itt nőttem fel a lehető legjobb körülmények között. Egyke létemre a szüleim mindet megadtak nekem; a legjobb oktatástól kezdve a legnépszerűbb dolgokig. Talán ez az az ok amiért a velem egykorúak nem kedvelnek. Hogy mindent megkapok. 

- Elysandra ! - nyitott be édesanyám az ajtón - Kedd van ! Ami azt jelenti..
- Tudom, hogy holnap Szerda van anya. - húztam magamra a takarót - csak még adj 1 egy órát, hogy aludjak légyszíves !
- Ha alszol még egy órát nem lesz időd mindenre. - húzta el a sötétítő függönyt anya. - Be kell pakolnod és azt mondtad, hogy indulás előtt elakarsz menni még egy táncórára.
- Már bepakoltam. - mormogtam a takaróm alól. - És Steven 2-kor tart órát. - hirtelen felpattantam az ágyamból - Anya! Szóltál Hanna-nak hogy ma vásárolnunk kell ? 
- Beszéltem vele, de nem tud ma elmenni veled. - adott egy puszit a homlokomra - Gyere majd le reggelizni.
- Mi az hogy nem tud eljönni velem ma? - keltem ki magamból - Ő a stylist-om ! Muszáj segítenie mit vegyek fel az útra ! 
- Elysandra már 18-éves vagy, nem hiszem el hogy nem tudod egyedül kiválasztani mit fogsz felvenni. Azt se értem, hogy az útra miért kell külön vásárolnod. A gardróbod nagyobb mint a szobád és tele van olyan ruhákkal amit egyszer se vettél fel.
- Ezt nem érted anya. Holnap az USA-ba megyek. Lorettához. Tudod hogy már egy éve nem láttam ügye?
- Azt is tudom hogy minden nap beszéltek és azt is hogy rengetegszer jártál már az Egyesül Államokban. -  kiment a szobámból.
- De az más volt ! - kiabáltam utána - Veletek mentem és nem egyedül !

Egy mély sóhaj kíséretében vissza dőltem az ágyba és a plafont bámultam. Loretta az a személy akit a legjobb barátomnak nevezhetek. Nem mintha lenne más barátom. Az emberek általában csak a pénz vagy a hírnév miatt barátkoztak velem. Kivéve Loretta. Gyerek korom óta ismerem, a szüleink elég jól kijöttek. Együtt jártunk általános iskolába együtt csináltunk mindent. Ameddig a családja a jobb életkörülmények miatt el nem költözött az USA-ba. Ennek már 6 éve. Azóta a mi családunk élete is megváltozott. Édesapám remek munkalehetőséget kapott és hónapokkal később ő lett a cég vezér igazgatója. Azóta több sikeres cég is az ő nevén van. Lor-al ebben a 6 éveben nem ment tönkre a kapcsolatunk. Kisebb - nagyobb időközönként hazajött pár hétre és mi is meglátogattuk őket. Ám de betöltöttem a 18. életévemet. A szüleim elengedtek világot látni, hogy találjam meg azt a munkát ami későbbiekben érdekelhetne. Próbáljak meg karriert választani az USA-ban. Tavaszi szünet van azoknak akik iskolába járnak. Lorettával megbeszéltük hogy ebben a 2 hétben amit ott töltök náluk, megtaláljuk majd azt a pályát, ami érdekelne minket. De ennek nem látom esélyét. Sose töprengtem azon mi is akarok lenni. Túl kényelmes az életem, hogy ezen nem is gondolkoztam volna. De most mégis, elakarok szakadni a szüleimtől, karriert akarok építeni, meg akarok érte küzdeni. Csak így nehéz lesz, így hogy semmi se érdekel.

Lezuhanyoztam és megreggeliztem. Inkább nevezhetnénk ebédnek mivel dél-ben sikerült kikecmeregnem az ágyból. Mikor újra az órára néztem már fél kettő volt. Gyorsan felöltöztem és bepakoltam a sport táskámba a hip-hop felszerelést amely az egyik nike-cipőmből, egy crop top-ból és egy Chachi Gonzales tervezésű nadrágból állt. Beültem a kocsimba és 10- 15 perc alatt ott is voltam a tánc stúdióban. Átöltöztem és lepacsiztam Steven-el a tánctanárommal. Nem járok csoportos hip hop órákra, magán tanárom van. 
- Szóval holnap az USA? - kérdezte Steven.
- Igen. 2 hétig. - fogtam össze a hajam. - Vagy többre.
- Mi szükség erre? - kérdezte - Mármint ez az egész karrier választás - magyarázta - Tudod hogy a táncalapítványunk számít rád. Te vagy a legjobb táncosunk. Taníthatnál hip hop-ot. - vetette fel az ötletet.
- Imádom ezt csinálni. A tánc nekem több mint egy hobbi ezt te is tudod Steve. De nem táncolgathatok örökre itt. 
- Miért? 
- Sikeres akarok lenni. Ismert és..
- Milyen ismeretségről beszélsz? - mosolygott - egész Rio ismer téged. Márpedig Rio nem kis város. 
- Azt akarom hogy elismerjék azt amit csinálok. Hogy a világ tudja a nevem. Itt akár szóba jöhetne a tánc is. De azzal hogy egy Rio-i táncalapítvány tanárja lennék azzal nem tudnák nagyobb ismeretségeket kötni. 
-Akkor mi akarsz lenni Eli? 
- Nem tudom Steve. Ezért is fontos most nekem ez az út. Hogy feltaláljam magam hogy eligazítsam az érzéseimet. Tudod akarok valami fontosat csinálni az életben. Valami fontosat amit mindenki elismer. Nem akarok az életem további részében is ugyan úgy éni. Minden kedden, csütörtökön és vasárnap bejönni ide táncolni, csak hogy jól érezzem magam, minden héten eljárni jógázni vagy épp az edzőterembe. Olyan egyhangú az életem. Minden héten ugyan az, semmi változás.
- Eli tudod hogy én mindig is támogattalak. És ebben is foglak. De ha nem jön össze itt a táncalapítvány. Ügye tudod?
- Igen persze tudom, tudom. Még átgondolom.  De most gyere. Hozzunk össze azt a koreográfiát a lean on -ra.



A tánc óra után elmentem plázába beszerezni pár dolgot. A drogériában összefutottam valakivel.
- Héj Eli ! - szólt utánam valaki.
- Mike. Szia ! - adott egy puszit a számra.
- Dögösen nézel ki. Nem jössz át ma este ? - kérdezte egy kacsintás kíséretében.
- Öhm. Ma nem jó. Utazok holnap és ki kellene magamat pihenni. 2 hét múlva átmegyek ha úgy jó. - vontam meg a vállam.
- Nehéz lesz egy ilyen lányra eddig várni. - mosolygott kajánul - rendben. Akkor 2 hét múlva majd csörögj. - közel jött és adott egy hosszas csókot ami nem volt ellenemre. 

*másnap reggel*

Talán soha az életben nem keltem ilyen korán. Reggel 6. Amikor az ébresztőm csipogott. El se hiszem, hogy képes voltam kikelni az ágyból. A szüleimmel úton vagyunk a reptér fele hogy felszálljak a magánrepülőgépre amit béreltek nekem. Az út csendesen telt a rádióból a hírek szóltak.
- Apa nem lehetne zenére kapcsolni ? - kérdeztem.
- Eli tudod hogy apád mennyire szereti a híreket hallgatni - forgatta meg a szemét anya.
" Justin Bieber újabb drog balhéba keveredett.."- hallatszott a hírekben.
- Na lányom - szólalt meg apa - az ilyen srácoktól óvjon téged az Isten ! 
- Inkább az ilyen srácokat óvja meg tőlem az Isten. - nevettem.
- Ezt hogy érted Eli? - kérdezte anya. 
- Áh mindegy - mosolyogtam és meg is érkeztünk a reptérre.

Apa egyből a recepció felé vette az irányt és kérdezősködni kezdett.
 - Valaki elvezetne bennünket az Y180-as magángépre? 
- Persze uram máris - izgatottan kapkodott a nő, nem véletlenül. Édesapám eléggé jó kinézetű férfi. 
Oda vezetett minket a géphez majd nemsokkal később a pilóta is megjelent. Kezet fogott apámmal.
- Semmi baja nem eshet a lányomnak érti? - kezdte apa. - Pontosan hány óra lesz az út?
- Értettem uram. A legjobb pilótát választotta. - mosolygott - Ha minden rendben megy 15-16 óra lesz mire leszállunk Ohio-ban.  - közölte a pilóta.

Apa még pár dologról kikérdezte a férfit majd elköszöntem a szüleimtől és felszálltam a gépre.

----------------------
 A repülőn egyből bealudtam. Magány. Itt is rám talált. Egyedül utaztam ezen az óriási repülőn. Majd a felszállás után 8 órával az egyik sztyuárdesz jött elő egy kabinból. 
- Elnézést kisasszony - szólított le mire leszedtem a fejhallgatót - akadt egy kis problémánk. 
- Mondja csak.
- Beértünk az államokba és kaptunk egy kérést, hogy le kellene szállnunk New Orleansba. Ha nem lenne ellenére.
- Miért? 
- Egy tag-nak nem tud felszállni a repülője és minél hamarabb el kell jutnia Ohio-ba.
- Rendben. Leszállhatunk. Mennyi ideig leszünk New Orleansba? 
- Leszállunk és amint ez a tag felszáll egyből indulunk is. Akkor megyek s szólok a pilótának, hogy leszállunk, már itt vagyunk New Orleans felett.
- Rendben - majd vissza raktam a fejhallgatót. 
  
15-20 perccel később le is szálltunk. Annyira nem lelkesedtem az ötletért, hogy le kell szállni mivel csúszásba leszünk. Több időt kellesz töltenem ezen az átkozott gépen.de legalább felhívhattam Lorettát.

- Azt ne mond hogy már Ohio-ban vagy mert 4-re tudunk csak kimenni érted a reptérre! - mondta Loretta amint felvette.
- Nem. A helyzet az hogy szerintem késni fogok. Lekellet szállni New Orleans-ba valami retardált emberért akinek nem működik a gépe. 
- De menő. Lehet valami nagy sztár száll fel a gépedre. - sikítozott.
- Dehogy ! .- nevettem - Ezt miből gondolod ?
- Hát figyelj nem minden napi embernek van szüksége egy magánrepcsire.
- Jaj ne már én is magánrepcsivel járok és mégse vagyok sztár - nevettem. Ekkor feljött a tag a gépre aki miatt leszálltunk.
- Jó de te Elysandra Quinones vagy ! Az apádnak van egymillió cége és háza. Még Rio legnépszerűbb szállodája is a tiétek. 
- Jó de az más - nevettem - Amúgy most jött fel az az emberke a gépre. 
- Tényleg? - kérdezte izgatottan. - Na és ki az ? Melyik celeb !?
- Jaj Lori istenem ! - nevettem - nem tudom ki az. Nem néztem fel hogy ki jön csak érzékeltem hogy páran elmennek mellettem. 
- Érzékelted? - kérdezett vissza.
- Aj tudod ! Attól mert nem nézel oda a szemed sarkából érzékeled hogy valaki elment melletted.
- Akkor fordulj hátra és nézd meg ki az ! - biztatott.  
- Dehogy fordulok hátra ! - nevettem - De most megyek nemsokára felszáll a gép. 8 óra múlva tali. Szia. - köszöntem el majd leraktam. 

Amikor felszálltunk hallottam ahogyan mögöttem pár férfi beszélget.  Körülbelül 3-an. Valami olyasmit lehetett kiszedni a beszélgetésből hogy "Úgyse mered." a másik személytől meg ezt " Mi az hogy nem.. hiszen  én vagyok.. " Idegesített hogy be nem áll a szájuk ezért felraktam a fejhallgatót. Gondolkoztam dolgokon miközben zenét hallgattam és az ablakon át kémleltem az felhőket. Mit fogok csinálni a jövőben ? Mi van ha tényleg nem találok magamnak tökéletes karriert ? Legyek ott Rio-ban egy tánctanár ? Hiszen imádok táncolni. Lehet ez az a pálya amit választanom kellene ? 

 Gondolatmenetemet valaki megzavarta. Egy kéz fogta meg a vállam majd a fejemet a kéz irányába állítottam. Egy srác állt előttem. Bő szürke pulóvert viselt, párosítva egy ülepes fekete nadrággal és egy cowboy kalappal. 

- Hello ! - köszönt - nem lenne gond ha leülnék melléd ? - kérdezte Justin Bieber.